Váci Mihály-szobor Nyíregyháza

 

A Móricz Zsigmond Színház előtt áll 1976 óta a költő, Váci Mihály (1924-1970) kitárt karú, kezében könyvet szorító bronzszobra, ifj. Szabó István alkotása. A költő alakjának hátterében egy bronzpad áll, rajta könyvekkel, az arra sétálót természetes módon olyan érzés töltheti el, hogy Váci Mihály éppen az ő kedvéért pattant fel nyugodt üldögéléséből a padjáról, hogy őt üdvözölje. Nagyon kellemes hangulatú szoborkompozíció.

 

A Városi Művelődési Központ, egy iskola, és egy utca is viseli Váci Mihály nevét szülővárosában, Nyíregyházán.

 

„Ha jó húsz esztendővel ezelőtt körkérdéssel fordultunk volna az olvasók legszélesebb rétegeihez, beleértve azokat is, akik verseket csak a kultúrházak irodalmi estjein vagy délutánjain hallanak, és megkérdeztük volna, kit ismernek és szeretnek legjobban a korabeli magyar költők közül - hát akkor a válaszolók túlnyomó többsége Váci Mihályt nevezte volna meg.

 

Aligha túlzás, ha úgy gondoljuk, hogy a hatvanas évek dereka és a nyolcvanas évek eleje között Váci Mihály volt a legnépszerűbb, dobogóról legtöbbet szavalt költő, akinek jó néhány költeményéről a legtöbben érezték úgy, hogy azok az ő érzelmeiket, vágyaikat fejezik ki.

 

Kitűnő megjelenésű, vonzó tekintetű, asztal mellett kellemesen beszélgető férfi volt, akinek szelíd derűje mögött kemény felelősségtudatot lehetett mindig érezni, de ez a férfias komolyság szelíd mosoly, mindenkihez méltányos udvariasság felszíne mögé húzódott.” - Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka – Váci Mihály