Névadónk, Jósa András emlékkiállítása igazi csemegét tartogat a nézelődők számára. Életéről egy dokumentumfilmet tekinthetünk meg, melynek szereplői a múzeum dolgozói! Bepillantást nyerünk egy polihisztor világába. A kiállított tárgyain keresztül megismerhetjük az önzetlen, mindent feláldozó kutatási vágyát, az emberiség iránt tett szolgálatát pedig minden nap láthatjuk ahányszor elhaladunk a Jósa András Múzeum előtt.
“…teli szeretettel az emberiség iránt…”
“A hóbortos és európai tudós, a nyírségi honfoglalók sírásója; a kiskirályokból való figura; röpke gavallér; legjobb orvos fél Magyarországon, kinek csodatetteit bízván zenghetné a lant; félig csodatevő fantom, félig elkésett lovag a régi duhaj Magyarországból; zsebkéssel operáló doktor; tudós orvos, ki lobogó hajjal futott kétkerekű kocsiján; rugalmas, ellentálló, mint az agár és változatlanul egyforma, mint a nyírségi homok; bölcs és bolond volt, szent és hiszékeny magyar ember volt.”
(Krúdy Gyula)
Ki is volt Jósa András?
Jósa András, a “nyíri pajkos” 1834 november 30-án látta meg a napvilágot Váradon. 1844 és 1852 között Pesten, Pozsonyban, Nagyváradon, Kassán és Bécsben járt gimnáziumba. 14 éves korában nemzetőrnek jelentkezett s a szabadságharc időszakában század dobosként szolgált. Érettségi után előbb jogot kezdett tanulni, majd azt félbeszakítva a gazdasági akadémiát végezte el Magyaróváron. A gazdálkodás nem kötötte le: szívesebben olvasott s inkább a gyalu- és esztergapad kötötte le idejét.
Egy félrekezelt tályog következményeként több, mint fél évet feküdt Pesten, ennek hatására határozta el, hogy orvos lesz. 1860-ban Bécsben iratkozott be az egyetemre.
Nagykállóban Korányi Frigyes helyére lépett 1864-ben. 1865-ben Bécsben sebészi diplomát is szerzett. Hamarosan csodadoktorként kezdték emlegetni. A gyógyítás mellett jutott ideje megyebálakat, műkedvelő előadásokat rendezni. A díszleteket is maga készítette, játszott is. Színdarabot írt. Foglalkozott ő mindennel..
1866-ban nősült. Felesége Láner Olga 6 lánynak adott életet.
A megye első régészeti ásatásán, a geszterédi feltárásokon felbuzdulva 1868-ban báró Vécsey József főispán támogatásával megalapította a Szabolcsvármegyei Múzeumot. Kora színvonalát messze túlszárnyaló régészeti tevékenységének köszönhetően pl. ő készített elsőként hazánkban ásatásokon sírrajzokat a ma már nevét viselő nyíregyházi múzeum máig az ország egyik leggazdagabb régészeti gyűjteményének őrzője. Tudományos kutatásait több, mint 300 régészeti és múzeumi vonatkozású tanulmány, hírlapi cikk bizonyítja. De írt a meteoritokról, a nyírség geológiájáról s ki tudná mindazt csak felsorolni is, amivel foglalkozott.
Tevékeny élete 1918 szeptember 6-án szakadt meg, földi maradványait a nyíregyházi Morgó temetőben helyezték örök nyugalomra. Szeretett városában ma a múzeumon kívül a megyei kórház és egy modern városrész is az Ő nevét viseli.